Ovdje sam izdvojio neke dijelove, rečenice, koji, po meni, zauzimaju posebno mjesto i imaju za mene osobito značenje. _________________________________________________ 
A hold a felhok moge rejtozott, ket csillag csak oz egen mint a szemed, mint a gyongyharmatka... a... ... tje, ne znam kako se kaze djurdjevak
_________________________________________________ 
Svi idu dalje i ja sa njima ivotni pravac moram da pratim a tolko divnih časova ima u koje elim da se vratim.
_________________________________________________ 
Bila je noć, jedna mrkla, kao ova večeras, u ulici Dositejevoj, u Novom Sadu, na Dunavu...
Ja sam dolazio sa jednog mesta gde su svi bili rumeni kao kuvano vino koje su pili i gde su svi mirisali na karanfilić i pevali "Roddestvo tvoje" i jo neke druge pesme kojih se ne sećam ba. Bila je noć i dugo sam stajao pod njenim prozorom ispred kuće broj 7A. Tiina je bila, samo koraci nekih noćnih ptica i lepet krila nekih pravih noćnih ptica.
Ipak, ni na trenutak nisam uspeo pod njenim prozorom te noći da je čujem kako die, kako die u snu... Este volt, sötét este, ilyen mint most van, a Dositelj utcában, Újvidéken, a Dunán....Én egy helyröl jöttem ott mindenki vörös volt mint a forralt bor amit ittak és mindenki szegfűszegre volt illatos és énekelték "Rodzdestvo tvoje" és még mást, melyere már nem emlékezek. Este volt és sokáig álltam az ablaka alatt, a 7a ház elött. Csend volt, csak valamilyen esti madarak lépése és igazi madarak szárnycsapása hallatszott. Mégis egy pillanatra se tudtam ott azon az éjjelen az ablaka alatt meghallani hogy lélegyik, álmában hogy szusog......
_________________________________________________ 
Pro'o sam sever i jug, irom, pa u krug...
i čega sam ostao eljan?
Pa ne ba mnogo tog: brljana s jednog zida visokog
i Bube Erdeljan, ej, da...
_________________________________________________ 
Ne lomite mi bagrenje.
Pod njima sam je ljubio. O, zar moram da vam ponovim
okanite se njih, jer sve ću da vas polomim. _________________________________________________ 
Dugo sam bio daleko, dal' me poeleo neko?
Dolazim, sto dukata donosim, i kamirsku maramu čudesnih boja. Dolazim, da te opet zaprosim, dok te drugom ne daju, ljubavi moja.
Sokáig távol voltam, kivánt e meg valaki?
Jövök, száz aranyat hozok, és gyönyörü szinü kásmir kendöt. Jövök, hogy újból megkérjem a kezedet,mig másnak nem adnak, szerelmem.
|
Biseri Đorđa Balasevića 
